Voltunk vagy negyvenen - az Íróképző volt hallgatói.
A baráti zsúrra meghívtuk Bódi Attila írót, akit anno szintén tanulónkként üdvözölhettünk, s aki azóta fáradhatatlanul járta s járja a szakmai utat, hogy immáron hívogató irodalmi sikereket tudhasson a magáénak, nem indokolatlanul.
Ezúton is nagy szeretettel, büszkeséggel ajánljuk nagyszerű, megrendítő kötetét, amiről a találkozón magunk is kifaggatni igyekeztünk a szerzőt.
http://ekultura.hu/2017/07/21/bodi-attila-lazadni-veletek-akartam
Attila nem kevés szakmai fortélyt osztott meg velünk - arról, miképp alkot leírásokat, hogyan gyűjt inspirációt, miképp utómunkázza a kéziratot, mennyit egyezkedik a szerkesztővel. És hogy miben segít számára a kerti ásás...
Saját tollból való, sosemlátott novellákat is begyűjtöttünk a zsúrozóktól. A beküldött novellákat aztán - szintén előzetesen - mindannyian magunkhoz vettük, elolvastuk, és a zsúron jól végigrágtuk. Ezerszemű szerkesztővel dolgozhatott minden szerző, aki művét adta a délutánhoz.
Azt sem tagadhatjuk: a zsúr batyubál jelleggel szerveződött, s főzött, ki mit tudott - pitét, fasírtot, pálinkát. Sem éhesek, sem szomjasak nem maradtunk, a konyhában kifejezetten nagy volt az egy négyzetméterre eső írók és írónövendékek száma. A jóleső baráti-szakmai beszélgetések tovább mélyítették az elköteleződésünket - egymás, az irodalom és az írás iránt.
Kifogástalan órákat töltöttünk együtt.
(Köszönjük vendéglátó társunknak, hogy helyet adott az estébe nyúló zsúrnak!)
Folytatás áprilisban!
Bódi Attila író (balról)