A futürion egy új, speciális versforma, a líra és a tudományos-fantasztikum ötvözésével járja körbe az emberiség nagy kérdéseit.
Ahogy az a kötött formáknál dukál, a futürionnak is megvannak a maga formai és tartalmi rigolyái is!
Szerkezete: keretes, azaz az első és az utolsó strófája, ha nem is egyforma, de keretet ad.
Formája: ütemhangsúlyos
- első sor: 6 + 6 szótag
- második sor: 6 + 6 szótag
- harmadik sor: 2 szótag
- negyedik sor: 2 szótag
Versszakok száma: 6
Rímképlete: aa
Téma: a jövő, az emberiség jövője. Lehet optimista, disztópikus, figyelmező.
A futürion nem idegenkedik a moralitástól, sőt keresi azt. Nem alkalmazza a modoros, archaizáló nyelvi megoldásokat (pl.: oly, midőn, lőn, tova), igyekszik tartózkodni a csupasz absztrakciótól, helyette képekben mesél.
A hallgatóink már megírták az első futürionokat. De...
...várunk további verseket!
Mondd el, hogyan látod a távoli jövőt!
Álljon itt néhány nagyszerű darab végzett hallgatóink tollából!
Elsőként Lőrincz Zsolté, mert itt jól látszik a vers felépítése.
(A vers képi feldolgozása is a szerző munkája.)
HAVALDA BENCE
Fosszíliák
Poszthomo sapiens feldúlja a földet.
Csontok után kutat, egyre lejjebb törtet.
Mindent
kiás.
Csontot csontra illeszt, koponya az éke,
Ilyen állat élt itt, több millió éve.
Hogy élt?
Vitás.
Végleg eltűnt aztán, hogy máshogy tűnt volna?
Úgy, mint a legtöbben, kiirtotta őt az:
Ember.
Mi más?
Mára már csak emlék, csontkövekbe zárva.
Évezredek titka, megfejtését várja.
Ősi
tudás.
Összeállt a csontváz, búsan néz előre.
Meglátja gyilkosát, elébb a tükörbe’.
A te
hibád.
Homo sapiens ki, feldúltad a földet.
Szép fosszíliáid, a talajba ölted.
És most
Ki ás?
Szintetikus ember
Hús és vér az ember, húsa por és hamu,
Elsorvaszt az idő, hamuból lesz: mamu.
Félünk.
Mi lesz?
De az ember harcol, túléli a halált,
Ésszel üli rajta, büszke diadalát.
Bérünk.
Mi lesz?
Előbb csak mi rossz lett, cseréli ki jobbra,
Aztán majd a “nem kellt”: húsát, a kopottat.
Kérünk!
Mi lesz!
Vér helyett lesz olaj, csontok helyett fémek,
Tudatunkat bőszen, őrzik majd a gépek.
Méhünk
Mi lesz?
Nem lesz többé fehér, néger, sárga, semmi!
Tesla! Samsung! LG! Mi szeretnél lenni?
Énünk
Mi lesz?
Szintetikus ember! Fémpor nem lesz hamu.
Elsorvasztó idő, pár év múlva kamu!
Élünk?
Mi ez?
- - - - -
DRAHOS NIKOLETT
Páratlan
Válassz párt magadnak, rendeld csak meg onlájn,
wifi elég hozzá, egyszerűbb, mint pizzát.
Mire
vágyunk?
Magas legyen vagy ne, mindez csak rajtad áll,
hajszínét válaszd ki, szőkét vársz vagy barnát.
Kattints
rájuk.
Időben érkezzen, tegye csak a dolgát,
Teljesítés után, ne zavarjon tovább.
Ez az
álmunk.
Régen minden jobb volt, harsogja nagyanyád.
Hova tűnt a varázs, házhoz jön a big láv.
Legyints
rájuk.
Nem értik a rendszert, nekünk áll a világ,
Nincs idő szeretni, amúgy is butaság.
Nyitott
kapuk.
Válassz párt magadnak, kérhetsz egy éjszakát,
Üveg bor jár hozzá, ennél többet ne várj.
Erre
vágyunk?
- - - - -
SZÉKELY ZOLTÁN
Visszahozlak
(futürion 2.0, hosszú változat)
Életem szerelme, lelkem jelzőfénye
Szépséges örömöm, társam már húsz éve
Nemrég
Meghalt
Csak ülök azóta, belebolondulva
Hiánya letaglóz, nem leszek már soha
senki
társa
Mit lehet most tenni, időt visszavenni?
Nem, az lehetetlen. Meg kell hát ragadni
minden
szálat.
Barátom ajánlja, de az oldal fura
El se tudom hinni, visszahozlak.ma
Lehet,
kacsa?
Azt írják, adjam meg, hozzáférésemet,
minden olyan site-hoz, amiben megjelent
régi
társam.
Kicsit hezitáltam, de erősebb vágyam
minden mást legyőzőtt, hogy őt újra lássam.
Hozzák
haza!
Csomag két hét múlva, megváltás vagy csoda
foglamam sincs róla, kibontom hát nosza.
Fogom
állam.
Ott feküdt ő benne, robotnőként persze
Minden vonás helyén, szeme, orra, keze,
tökély
hangja.
Minden emlékről tud. Úgy jár, úgy néz, úgy fut.
Ha viccelek nevet, kinyit minden kaput
régi
bája
Nem veszekszünk soha, minden napunk csoda.
Mindig kedves velem, akkor se veszekszik,
ha van
oka
Most meg mi baj lehet? Hiszen tökéletes.
Pont olyan ma minden, amilyen csak lehet.
Ezer
hála.
Kellett rá pár hónap, de leesett hol van,
hiba a rendszerben, tudtam, hogy nagy baj van.
Nincsen
csoda.
Nem őt kaptam vissza, nem őt hozták haza
Nem a fényt kapták el, ez az árnyék maga.
Hamis
lárma.
Lelkünk soha nem az, amit mások látnak.
Információkban, elveszik a látszat.
talmi,
suta.
Életem szerelme, lelkem jelzőfénye
El kell most fogadjam, elrepült örökre
Csomag
vissza.
- - - - -
PAPP NELLI
Ingujj
Kiterített ruhák lepik el a gangot
Tenyeremben telón röpködnek a lájkok
Kávé
Reggel
Ingujjba bújt szelek lobogtatnak gombot
Felnézek egy percre, nem látom a gondot
Struccba
Dugom
Lezuhan az eső, kapkodom a ruhám
Két posztot még tolok, menő cucc a villám
Színlel
Délben
Kandallónál ülök, szalonnás a késem
Fancy képet lövök, lényeget meg késem
Barát
Minek
Klisé netes téma, ugyan már mit dumálsz
Lejövök a szerről, én vagyok a nagy ász
Komoly?
Köhöm…
Tedd hát le a telód este nyolckor haver
Gyereknek is mondom, s én nem teszem bakker
Függő
Vagyok
- - - - -
MOLNÁR KITTI
Az utolsó csepp
Forrón fullaszt a szél, homlokon verejték,
Tarkómon végigfut utolsó vízcseppként.
vizet
kérhetsz.
Száraz, holt táj felett kegyetlen vörös ég,
Pergő homokban sánc, nyúlok a puskámért.
egyet
vihetsz.
Ostoroz a tudat, dübörög az észérv,
Kezemben fegyverrel hogy hozhatok békét?
ez van,
mehetsz.
Napszítta pusztában szomjazik a világ,
feltekint az égre, várja a megváltást.
ebben
hihetsz.
Nincs áldás, se vigasz, vérébe fagyott árny
ki vadul kereste életünk forrását.
ezért
élhetsz.
Forrón fullaszt a szél, nem vár ránk ezer év,
Tarkómon lefut egy utolsó vízcsepp még.
vízért
ölhetsz.
- - - - -
BEKE BORBÁLA
Ismétlődés
Gyűjtöget, vadászik, halászik, madarász,
mutatja, utánoz, nem sokat magyaráz.
Látja,
s tanul.
Tűz gyullad, megőrzi, húst süt és melegszik,
megszerez, nem oszt meg, szerszámmal verekszik.
Enyém,
enyém.
Kőbalta, fa kerék, kettő, majd még kettő,
gőz, benzin, kerozin, s már űrben lebeg ő.
Nincs már
határ.
Másé kell, nagyobb kell, nem számít mi az ár,
tisztessége is már csak némán kiabál.
Ez a
trendi.
Bájtok, szoftver, fémek. Napkörüli séta.
Unalmas már ez is. Mi legyen a móka?
Megvan!
Atom!
Gyűjtöget. Didereg. Fölötte nagy az ég.
Két kerék. Később négy. Vajon hány kör kell még?
Sosem
tanul?
Most múlik
Születik a gyermek, nyílik már a szája,
nagy kínját könnyesen világba kiáltsa:
Fények!
Hideg!
Nyúl érte a bába, gyöngéden érinti,
finom mozdulattal anyjára fekteti.
Meleg.
Béke...
Máskor vág a szike. Nincs idő kivárni.
Új barátnő várja, mennek hajókázni.
Orvos
siet.
"Szülj, mert kell a gyerek! Így jön ki a kvóta!"
Nem szeretgethetem. Ők döntenek róla.
Biztos
jó így?
Futószalag-gyermek milyen felnőtté lesz?
Szerető ölelés, ami emberré tesz
engem,
s téged.
Születő gyermeked ki fogja majd várni?
Apja? Bába? Robot?! Egyáltalán bárki?
Rajtad
múlik.
- - - - -
RABI ÁGNES
Elmélkedés a Marsról
Feketelyuk, fények, mindig örömet hoz
szupernovák, bolygók, fel a csillagokhoz!
Én is!
De szép!
Idő volt, de mégis, feljutottunk oda,
Ember járt a Holdon, mekkora nagy csoda!
Vágyom
oda.
Bár sivár ott a táj, csupa kráter, szikla
de gyűjt a holdjáró, ameddig csak bírja
töltés,
elem.
Űrszondák a Marson életet kutatnak,
hátrahagytunk múltat, kolóniák laknak
bolygón
már rég.
Feljő a Deimosz, fel a horizontra,
üvegházainkból kinézünk a "Holdra".
Nyugodt
este.
Porviharok között kell-e élnünk talán?
Mindenünk megvolna? Lenne-e még hiány?
Ez még
talány.
- - - - -
ZSIGA HENRIK
szárnyak nélkül
elkészült a nagy mű, | földre veti árnyát,
zúgó morajlással | terpeszti a szárnyát,
szép jó
utat!
emberek, indultok | túl a Magellánon!
pionírok lesztek: | új idők, új kánon.
keres
kutat
létrejön az új Föld, s új Földön új eszmék...
harcban elhulló vér, üzenjétek: lesz még?
jövőt
mutat?
induljunk magunk is, szedjük sátorfánkat?
vagy az ember ott is, ha tud, fegyvert ránt majd?
bűn és
tudat.
visszük-e a gonoszt utasként magunkkal?
öl-e, hogyha ölhet, dúl-e, hogyha dúlhat?
szolgál
urat?
elkészülhet nagy mű, földre vethet árnyat,
ember ember marad, nem növeszthet szárnyat.
nincs új
utad
